Az Evolúciós

KÖNYV LETÖLTÉS

Download (DOC)
Download (PDF)
Hozzászólás

A KÖNYV FEJEZETEI

< <
1 / total: 23
AZ EVOLÚCIÓS CSALÁS - Harun Yahya
AZ EVOLÚCIÓS CSALÁS

 


KÜLÖNLEGES ELOSZÓ
Bevezeto

A legtöbben úgy gondolják, hogy az evolúció elméletével eloször Charles Darwin állt elo, és hogy az elmélet tudományos bizonyítékokon, megfigyeléseken és kísérleteken nyugszik. Azonban az, hogy nem Darwin volt az, aki ezt az elméletet kitalálta, éppúgy igaz, mint az, hogy az elmélet nem tudományos bizonyítékokon nyugszik. A teória a materialista filozófia osi dogmáján nyugszik: a természethez való alkalmazkodáson. Bár ezt az elméletet semmiféle tudományos felfedezés nem támogatja, mégis vakon hirdetik a materialista filozófia nevében.

Ez a fanatizmus számos katasztrofális következménnyel járt. Ennek fo oka az, hogy a darwinizmus és az általa támogatott materialista filozófia terjedésével megváltozott a válasz arra a kérdésre, hogy mi is az emberi lény valójában. Az emberek, akik erre a kérdésre régebben azt felelték: „Az emberek Isten teremtményei, akiknek az Isten által tanított tökéletes erkölcsi elvek alapján kell élniük”, a materialista filozófia hatására most ezt válaszolják: „Az ember véletlenszeruen jött létre, az állatok közül emelkedett ki a fennmaradásért folytatott küzdelem során”. Nagy árat kell fizetni ezért a nagy megtévesztésért. Az eroszakos ideológiák, mint a rasszizmus, a fasizmus vagy a kommunizmus, és sok más barbár világrend ennek az ideológiának a táptalaján szökkent szárba és virágzott fel.

Ebben az írásban meg fogjuk vizsgálni, hogy micsoda katasztrófát szabadított a világra a darwinizmus, és felfedjük, hogyan kapcsolódik a terrorizmushoz, ami napjaink egyik legfontosabb globális problémája.

A darwini hazugság: “Az élet küzdelem”

Darwin egyetlen alapelvbol indult ki elmélete megalkotásában: „Az élolények fejlodése a túlélésért folytatott harc függvénye. A küzdelmet az erosek nyerik meg. A gyengék vereségre és megsemmisülésre vannak ítélve”.

Darwin szerint a természet a könyörtelen küzdelem és véget ne éro konfliktusok színtere. Az erosek mindig legyozik a gyengét, és ez teszi lehetové a fejlodést. A fajok eredete címu könyvének ezt az alcímet adta: „A fajok eredete természetes kiválasztódás által, avagy az erosebb fajok fennmaradása a túlélésért folytatott küzdelemben”.

Darwin azt is felvetette, hogy a „túlélésért való küzdelem” az emberi fajok között is érvényes. Állítása szerint az elonyösebb fajok lettek a gyoztesek a küzdelemben. Ezek, Darwin szerint, az európai fehérek. Az afrikaiak és az ázsiaiak lemaradtak a túlélésért folytatott küzdelemben. Darwin még ennél is tovább ment, és azt vetette fel, hogy ezek a fajok hamarosan végleg elveszítik a túlélésért folytatott küzdelmet, és el fognak tunni:

Valamikor a jövoben, nem is évszázadok múlva, a civilizált emberfajok csaknem biztosan ki fogják irtani, és helyettesíteni fogják a vadembereket az egész világon. Ugyanekkor az emberszabású majmok… is kétségkívül ki fognak halni. A szakadék elmélyül az ember és legközelebbi rokonai között, mert, remélhetoleg, a mostani kaukázusi emberfajnál is civilizáltabb ember és alacsonyabb rendu majom, például a pávián között áll majd fenn, és nem pedig a néger vagy az ausztrál oslakos és a gorilla között, mint jelenleg.

Az indiai antropológus, Lalita Vidyarthi így magyarázza a darwini elmélet társadalomtudományokra gyakorolt hatását:

Darwin elméletét a legéletrevalóbb fennmaradásáról örömmel fogadták a kor társadalomtudósai, és úgy tartották, hogy az emberiség az evolúciós fejlodés különbözo szakaszait érte el, aminek betetozését a fehér ember civilizációja jelenti. A tizenkilencedik század második felére a rasszizmust tényként fogadta el a nyugati tudósok túlnyomó többsége.”

Darwin ihletének forrása: Malthus teóriája a kegyetlenségrol

Darwin gondolatainak forrása a brit közgazdász, Thomas Malthus Tanulmány a népesedés elméletérol (An Essay ont he Principle of Population) címu könyve volt. Malthus úgy számította, hogy beavatkozás nélkül az emberiség létszáma meredeken emelkedni fog. Nézetei szerint a népességet elfogadható határokon belül tartó legfontosabb hatások a katasztrófák, mint például a háború, az éhínség és a járványok. Röviden, embertelen nézetei szerint egyes embereknek meg kell halniuk, hogy mások élhessenek. A létezés a folyamatos harcot jelentette.

A tizenkilencedik században Malthus nézetei széles körben elfogadottnak számítottak. Az európai felsobb társadalmi osztályok tagjai különösen támogatták kegyetlen gondolatait. A nácik titkos tudományos tervei címu cikk a következoképpen ír arról, hogy mekkora fontosságot tulajdonítottak a tizenkilencedik századi Európában Malthus népesedésrol vallott nézeteinek:

„A tizenkilencedik század elso felében egész Európában összegyultek a vezeto osztályok tagjai, hogy megbeszéljék az újonnan felfedezett ’népesedési problémát’, és azt, hogy Malthus elméleteit megvalósítva, hogyan lehetne a szegények halálozási arányát növelni: ’Ahelyett, hogy a tisztaságot és a higiéniát ajánlanánk a szegényeknek, épp az ellenkezo szokásokat kellene népszerusítenünk. A városokban szukebbé kellene tenni az utcákat, több embert kellene a lakásokba zsúfolni, és segíteni a pestis visszatérését. Vidéken poshadt állóvizek mellett kellene falvakat építeni, és különösen bátorítani kellene a mocsaras és egészségtelen vidékeken történo letelepedést’, és így tovább.”

A kegyetlen intézkedéseknek köszönhetoen a gyengék, és azok, akik elvesztették a túlélésért folytatott küzdelmet, elpusztulnának, és megállna a népesség gyors növekedése. Ezt a szegények elnyomására alapozó politikát meg is valósították a tizenkilencedik századi Britanniában. Olyan ipari rendszer alakult ki, amelyben a nyolc-kilencéves gyerekeket napi hat órát dolgoztatták a szénbányákban, és ezrek haltak meg közülük a rettenetes körülmények között. A Malthus elméletében feltételezett „létért folyó küzdelemnek” köszönhetoen több millió brit élt szenvedésekkel teli életet.

Darwin, akit erosen befolyásolt ez az elmélet, kiterjesztette az egész természetre, és azt feltételezte, hogy a létezés harcából mindig a legerosebb került ki gyoztesen. Mi több, azt is állította, hogy az úgynevezett létért folytatott küzdelem a természet igazságos és megváltoztathatatlan törvénye. És arra is hívta az embereket, hogy adják fel hitüket és vallásukat, mivel a teremtést tagadta, és ezzel voltaképpen az összes olyan erkölcsi értéket vette célba, amelyek ellentmondanának a „túlélésért folytatott küzdelem” könyörtelenségének.

Ezeknek a hazug elméleteknek az elterjedéséért, amelyek könyörtelenségre és kegyetlenségre vezettek egyes embereket, az egész emberiségnek nagy árat kellett fizetnie a huszadik században.

Ahová a “dzsungel törvénye” vezetett: a fasizmus

Ahogy a darwinizmus a rasszizmust táplálta a tizenkilencedik században, úgy képezte az alapját annak az ideológiai rendszernek is, amely a huszadik században vérbe fojtotta a világot: a nácizmusnak.

A náci ideológia eroteljes darwini hatást mutat. Ha megvizsgáljuk elméleteiket, amelyeket Adolf Hitler és Alfred Rosenberg dolgoztak ki, számos olyan kifejezést találhatunk, mint például a „természetes kiválasztódás”, a „szelektív párosítás” vagy a „túlélésért folyó küzdelem a fajok között”, amelyek több tucatszor elofordulnak A fajok eredetében. A Mein Kampf (Harcom) címu könyve megírására is a Darwin könyvében leírt túlélésért folytatott küzdelem adta az ihletet, és az az elmélet, hogy ebbol a küzdelembol mindig a legerosenn kerül ki gyoztesen. Különösen a fajok közötti küzdelemrol van szó a könyvben:

„A történelem új, eddig páratlan pompájú ezredéves birodalomban csúcsosodik ki, amely azon a fajok közötti hierarchián alapul majd, amit maga a természet írt elo.”

Az 1933-as nurembergi pártgyulésen Hitler kijelentette, hogy „az erosebb faj maga alá veti az alacsonyabb rendut… olyan jog ez, amelyet a természetben is láthatunk, és amelyet az egyetlen elfogadható jognak is tarthatunk”.

Az, hogy a nácikat nagyban befolyásolta a darwinizmus, olyan tény, ami csaknem az összes tájékozott történész elfogad. Hickman, a történész így írta le a darwinizmus Hitlerre gyakorolt hatását:

„(Hitler) szilárdan hitte és hirdette az evolúciót. Bármik is voltak lelkének mélyebb, összetettebb tényezoi, az bizonyos, hogy (…) könyve, a Mein Kampf egyértelmuen tartalmaz evolucionista nézeteket, foleg azokat, amelyek a küzdelmet hangsúlyozzák, az erosebb túlélését, és a gyengék kiirtását egy jobb társadalom létrehozásának érdekében.”

Hitler, aki ezekkel a nézetekkel állt elo, addig sohasem tapasztalt agresszióba rántotta bele a világot. Számos etnikai és politikai csoportot, elsosorban a zsidókat tették ki leírhatatlan kegyetlenségeknek és mészárlásnak a náci koncentrációs táborokban. A második világháború ötvenötmillió emberi életet követelt. És ami a világtörténelem legnagyobb mértéku tragédiája mögött állt, nem más, mint a darwinista elképzelés a létért folytatott küzdelemrol.

A véres szövetség: darwinizmus és kommunizmus

Míg a fasiszták alkotják a szociodarwinizmus jobbszárnyát, a bal szárnyat a kommunisták foglalják el. A kommunisták mindig is a darwinizmus legtüzesebb védelmezoi közé tartoztak.

A darwinizmus és a kommunizmus kapcsolata a két szellemi irányzat alapítóihoz vezetheto vissza. Marx és Engels, a kommunizmus lapítói, megjelenésekor rögtön elolvasták A fajok eredetét, és lenyugözte oket a „dialektikus materializmus” benne található elmélete. A Marx és Engels között folyó levelezésbol kiderült, hogy azt tartották, Darwin elmélete tartalmazza „a kommunizmus természettudományos alapjait”. A természet dialektikája címu könyvében, amelyet Darwin befolyása alatt írt, Engels Darwint magasztalja, és saját maga is próbál hozzájárulni az elmélethez A munka szerepe a majom emberré válásában címu fejezettel.

A Marx és Engels nyomában járó orosz kommunisták, mint például Plehanov, Lenin, Trockij és Sztálin, valamennyien egyetértettek Darwin evolúciós elméletével. Plehanov, akit az orosz kommunizmus alapítójának tekintenek, a marxizmust „a darwinizmus szociológiai alkalmazásának” tekintette.

Trockij szerint: „Darwin felfedezése a dialektika legnagyobb gyozelme a szerves anyag teljes területén”.

A darwinista oktatás alapveto szerepet töltött be a kommunista káderek nevelésében. Például a történészek ki szokták emelni azt a tényt, hogy Sztálin fiatalkorában vallásos volt, de Darwin könyveinek hatására ateista lett.

Mao, aki a kommunista uralom megalapítója Kínában, és embermilliók haláláért felelos, nyíltan kijelentette, hogy „a kínai kommunizmus Darwinon és az evolúciós elméleten alapul”.

A Harvard egyetem történésze, James Reeve Pusey alaposan részletezi a darwinizmus hatását Maóra és a kínai kommunizmusra a Kína és Charles Darwin címu könyvében.

Röviden, eltéphetetlen kapcsolat van a darwinizmus és a kommunizmus között. Az elmélet azt állítja, hogy az élolények a véletlen következtében jöttek létre, és az ateizmus úgynevezett tudományos alapját adja. Továbbá az evolúciós elmélet azt is állítja, hogy a fejlodés a természetben a harcnak köszönheto (az úgynevezett „létért folyó küzdelemnek”), és a dialektika fogalmát támogatja, ami a kommunizmus egyik alapja.

Ha a kommunisták „dialektikus konfliktus” elképzelését vizsgáljuk, amely mintegy százhúsz millió ember halálát okozta a huszadik században, akkor jobban megérthetjük, milyen dimenziójú katasztrófát szabadított a világra a darwinizmus.

A darwinizmus és a terrorizmus

Mint már eddig is láthattuk, a darwinizmus több olyan eroszakos ideológiának is a gyökere, amelyek katasztrófába csábították az emberiséget a huszadik században. Azonban, akárcsak ezek az ideológiák, a darwinizmus definiálja azt az „etikai értelmezést” és módszert, ami különbözo világnézeteket befolyásolhat. Az alapelv az értelmezés és a módszer mögött a „harc azokkal, akik nem közülünk valók”.

Ezt a következoképpen magyarázhatjuk. Különbözo hitek, világnézetek és filozófiák léteznek a világon. Ezek kétféle módon tekinthetnek egymásra:

1) Tisztelhetik azok létezésék, akik nem az o álláspontjukon vannak, és emberséges módon próbálhatnak párbeszédet kezdeményezni velük.

2) Választhatják azt, hogy harcolnak a többiekkel, a nekik való ártással próbálják biztosítani saját elonyeiket, más szavakkal szólva, állatokként viselkednek.

Az a rettenet, amelyet terrorizmus néven ismerünk, nem más, mint a második nézet gyakorlati megvalósítása.

Ha a két megközelítés közötti különbséget nézzük, láthatjuk, hogy a Darwin által az emberek tudatalattijában elültetett elmélet, az ember „harcoló állat” volta különösen nagy befolyással van rá. Lehet, hogy azok az emberek vagy csoportok, akik a harcot választották, sosem hallottak Darwinról és elméletérol, de akkor is olyan filozófiával értenek egyet, amelynek alapjai Darwin nézetein nyugszanak. Olyan darwinizmuson alapuló mondások hitetik el velük, hogy igazuk van, mint például „Ezen a világon az erosek maradnak életben”, „A nagy hal megeszi a kis halat”, „A háború erény”, vagy „Az emberiség fejlodését a háborúk vitték elore”. Ha a darwinizmus nem állna mögöttük, ezek csak üres szólamok lennének.

Tulajdonképpen ha a darwinizmust leszámítjuk, az agressziónak nyomát sem találjuk. A három Isten által sugalmazott vallás, amelyekben a világ lakosságának legnagyobb része hisz, az Iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás, az eroszak ellen van. Mindhárom vallás békét és harmóniát hirdet a világon, és elítéli azt, hogy ártatlan emberek szenvedjenek és haljanak meg. Az agresszió és az eroszak abnormális és nemkívánatos jelenség, amely ellenkezik azokkal az erkölcsi elvekkel, amelyeket Isten írt elo az emberiség számára. A darwinizmus azonban úgy látja és láttatja az eroszakot és agressziót, mintha természetes, igazságos és helyes dolgok lennének, amelyeknek szükségszeruen létezniük kell.

Ezért, ha valaki terroristacselekményeket követ el az Iszlám, a kereszténység vagy a zsidó vallás nevében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezek az emberek nem muszlimok, zsidók vagy keresztények, hanem valójában szociodarwinisták. A vallás köntöse alá bújnak, de nem igazi hívok. Még ha azt is állítják magukról, hogy a vallást szolgálják, igazából a vallás és a hívok ellenségei. Azért van így, mert könyörtelen módon olyan buntényeket követnek el, amelyeket a vallás tilt, és így saját vallásukat rossz színben tüntetik fel a többi ember szemében.

Ezért a világunkat fertozo terrorizmus gyökere nem az isteni vallások egyike, hanem az ateizmus, és az ateizmusnak a korunkban jelen lévo kifejezodése: a darwinizmus és a materializmus.

AZ ISZLÁM NEM A TERRORIZMUS FORRÁSA, HANEM A MEGOLDÁSA

Egyes emberek, akik azt állítják, hogy a vallás nevében cselekszenek, félreérthetik a saját vallásukat, vagy rosszul gyakorolhatják azt. Ezért súlyos hiba az, ha ezeknek az embereknek a tevékenysége alapján próbálunk véleményt formálni a vallásról. Az Iszlámot legjobban a forrásán keresztül ismerhetjük meg.

Az Iszlám áldott forrása a Bölcs Korán, és a Korán – az Iszlám – által eloírt erkölcsi modell teljesen eltér attól a képtol, ami egyes nyugati emberek gondolataiban kialakult. A Korán alapelvei a jó erkölcs, a szeretet, az együttérzés, kegyelem, alázat, önfeláldozás, türelem és béke, és az a muszlim, aki valóban ezek alapján él, az gondolkodó, kifinomult, toleráns, megbízható és vendégszereto ember. A körülötte élok felé a szeretet, tisztelet és életöröm érzését sugározza.

Az Iszlám a béke és a jólét vallása

Az Iszlám szó arabul ugyanazt jelenti, mint a béke. Az Iszlám olyan vallás, amely azért érkezett az emberiséghez, hogy olyan békével és jóléttel töltött életet kínáljon, amelyben Isten örökkévaló kegyelme és irgalma nyilvánul meg. Allah arra hívja az embereket, hogy szerepmodellként fogadják el a Korán tanításait, ami által a kegyelem, irgalom, tolerancia és béke töltheti meg a világot. A Tehén címu szúra 208. ájájában ezt a parancsot olvashatjuk:

„Ti hívok! Lépjetek be teljesen a békességbe (az Iszlámba), és ne járjatok a Sátán lábnyomában. Bizony, o nektek nyilvánvaló ellenségetek.”

Mint ebbol az ájából is láthatjuk, az emberiség csak akkor tapasztalhatja meg a jólétet, ha elfogadja az Iszlámot, és a Korán erkölcsi tanításai szerint él.

Allah megveti a gonoszságot

Allah azt parancsolta az emberiségnek, hogy tartózkodjanak a gonoszságtól, megtiltotta a hitetlenséget, az erkölcstelenséget, a kegyetlenséget, az agressziót, a gyilkosságot, a vérontást. Akik nem engedelmeskednek ezeknek a parancsoknak, azok a Sátán lábnyomában járnak, ahogy a fentebb idézett ája is mondja, és olyan viselkedést tettek magukévá, amit Allah egyértelmuen törvénytelennek nyilvánított. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó számos ája közül most kettot idézünk:

„És azok, akik megszegik az Allahhal szerzodését, miután megkötötték azt, és megszakítják azt, aminek megerosítését Allah parancsolta, és romlást okoznak a földön, azokon van az átok. Gonosz hajlékuk lesz az ilyeneknek.” (Korán, 13:25)

„Keressétek a túlvilági hajlékot, amit Allah adott nektek, anélkül, hogy elfeledkeznétek a törvényes örömökbol járó részeteket ezen a világon, és tegyetek jót, ahogy Allah is jó volt hozzátok. És ne akarjatok gonoszságot okozni a földön. Bizony, Allah nem szereti azokat, akik gonoszságot követnek el.” (Korán, 28:77)

Mint láthatjuk, Allah megtiltott mindenféle rossztettet az Iszlám vallás követoinek, többek közt a terrorizmust és az eroszakot is, és elítéli azokat, akik ilyesmit követnek el. A muszlim ember kötelessége az, hogy hozzájáruljon a világ szépségeihez, és tovább növelje azokat.

Az Iszlám a toleranciát és szólásszabadságot támogatja

Az Iszlám olyan vallás, amely támogatja az élet, a gondolatok és a szólás szabadságát. Megtiltotta az emberek közötti gyulölködést és gonoszságot, a rágalmazást, a gyanakvást, sot, még azt is, hogy valaki rosszat gondoljon másokról.

Az Iszlám nemcsak a terrort és eroszakot tiltotta meg, hanem azt is, hogy bármiféle véleményt vagy eszmét akár a legfinomabban is másokra próbáljanak eroltetni:

„Nincs kényszer a vallásban. A helyes út egyértelmuen elkülönült a helytelentol. Aki nem hisz a hamis istenségekben, de hisz Allahban, az a legbiztosabb kapaszkodót ragadta meg, amely sosem törik el. És Allah mindent hall, és mindent tud.” (Korán, 2:256)

„Hát emlékeztesd oket – te csak emlékezteto vagy. Nem kényszerítheted oket.” (Korán, 88:21-22)

Az Iszlám szellemével és lényegével ellentétes az, hogy bárkit hitre vagy a vallás gyakorlására kényszerítsenek, mert elengedhetetlen az, hogy a hitet szabad akarattal és lelkiismerettel fogadjuk el. Természetesen a muszlimok inthetik egymást arra, hogy betartsák a Koránban tanított erkölcsi eloírásokat, de soha nem alkalmazhatnak kényszert. És semmi esetre sem szabad azzal csábítani az embereket a vallásra, hogy evilági elonyöket ígérünk nekik.

Képzeljünk el egy ezzel teljesen ellentétes világrendet. Például egy olyan világot, ahol az embereket törvény kényszeríti a vallásgyakorlatra. Az ilyen társadalmi modell teljesen ellentétes az Iszlámmal, mert a hitnek és a vallásgyakorlatnak kizárólag akkor van bármiféle értéke, ha egyedül Allah megelégedését keresve történik. Ha létezne egy rendszer, amely erovel kényszeríti az embereket a hitre és a vallásra, akkor az emberek csak a rendszertol való félelmükben lennének vallásosak. A vallás szempontjából csak az elfogadható, ha olyan környezetben gyakorolják, ahol engedélyezett a lelkiismereti és vallásszabadság, és csak azért, hogy Allah megelégedését nyerjék el vele.

Allah megtiltotta az ártatlanok megölését

A Korán szerint az egyik legnagyobb bun az ártatlan emberi lény megölése:

„ha valaki megöl egy embert – és nem megtorlásul gyilkosságért, vagy azért, mert gonoszságot terjesztett a földön – az olyan, mintha az egész emberiséget elpusztítaná, és ha valaki megment egy életet, az olyan, mintha az egész emberiséget mentené meg. És bizony, Küldötteink nyilvánvaló bizonyítékokkal és jelekkel jöttek el hozzájuk, és még ezután is sokan túllépték a határokat a rossztettekben a földön.” (Korán, 5:32)

„És azok, akik nem fohászkodnak más istenekhez Allah mellett, és nem ölnek meg senkit, akit Allah megtiltott – kivéve jogos indokkal – és nem követnek el paráznaságot – és aki ilyet tesz, az nagy büntetést fog kapni.” (Korán, 25:68)

Mint ezekbol a versekbol is láthatjuk, akik jogos indok nélkül ártatlan embereket ölnek meg, azokat súlyos büntetés fenyegeti. Allah kinyilatkoztatta, hogy egyetlen embert megölni akkora bun, mint elpusztítani az egész emberiséget. Aki tiszteli Allah parancsait, az nem okoz kárt egyetlen embernek sem, nem hogy ártatlanok ezreinek. Azok, akik azt gondolják, hogy elkerülhetik a felelosségre vonást ezen a világon, nem menekülhetnek attól az elszámolástól, amit az Utolsó Napon kell majd adniuk Allah elott. Ezért azok a hívok, akik tudják, hogy a haláluk után el kell majd számolniuk Allah színe elott, mindig tiszteletben tartják az Allah által szabott határokat.

Allah azt parancsolja a hívoknek, hogy legyenek irgalmasok és jóakaratúak

Ez az ája tükrözi a muszlim erkölcsiséget:

...akik hittek, és az állhatatosságot és türelmet tanácsolják egymásnak, és a jámborságot és irgalmasságot tanácsolják egymásnak. Ok azok, akik a job oldalon lesznek. (Korán, 90:17-18)

Ahogy ebbol az ájából is látjuk, az egyik legfontosabb erkölcsi elvárás, amit Allah állított szolgái elé, az, hogy „irgalmasságot tanácsoljanak egymásnak”.

Az Iszlámot a Koránból modern, felvilágosult, haladó vallásnak ismerhetjük meg. A muszlim ember mindenekfelett békés ember, toleráns, demokratikus beállítottságú, kultúrált, felvilágosult, becsületes, tanult a muvészetek és tudományok terén, és civilizált.

Az a muszlim, aki ismeri a Korán erkölcsi tanításait, azzal a szeretettel közeledik mindenki felé, amit az Iszlám elvár tole. Tiszteli mások gondolatait, értékeli a muvészeteket és a szépséget. Bármi történjék is, kitartó és állhatatos, törekszik a békességre és az ellenségeskedés felszámolására. Az ilyen emberekbol álló társadalomra a fejlettebb civilizáció, magasabb szintu társadalmi erkölcs, több öröm, boldogság, igazság, biztonság, boség és áldás jellemzo, mint napjaink legtöbb modern nemzetére.

Allah toleranciát és megbocsátást parancsol

A Korán 7. szúrájának 199. ájája, amely a megbocsátás gyakorlására szólít fel, a megbocsátás és tolerancia alapelveit fejti ki, amelyek az Iszlám vallás alapveto eszméi.

Ha megnézzük az Iszlám történelmét, akkor láthatjuk, hogyan valósították meg a muszlimok a Korán erkölcsi tanításait társadalmi életükben. Terjeszkedésük minden lépésében a muszlimok megszüntették a törvénytelenségeket, és szabad, toleráns környezetet hoztak létre. A vallás, nyelv és kultúra területén lehetové tették, hogy egymással teljesen ellentétes nézeteket valló emberek is békében élhessenek egymással egy fedél alatt, így az kormányzásuk alá tartozó embereknek a tudás, jólét és társadalmi pozíció megszerzését tették lehetové. A hatalmas területet elfoglaló oszmán birodalom azért volt képes oly sok évszázadon keresztül fennmaradni, mert életét az Iszlám által megalapozott tolerancia és irgalom irányította. A muszlimokat évszázadokon keresztül a tolerancia és irgalmasság jellemezte. Minden idoben ok voltak a legigazságosabb és legirgalmasabb emberek. A soknemzetiségu közösségen belül minden csoport szabadon gyakorolhatta vallását, és megvolt a lehetoségük, hogy saját kultúrájuk szerint éljenek és imádkozzanak.

Valójában a muszlimok toleranciája, ha azt a Koránban leírt módon gyakorolják, egymagában elegendo ahhoz, hogy békét és jólétet hozzon az egész világnak. A Korán így ír errol a toleranciáról:

Nem egyenlo a jótett és a rossz cselekedet. Tartsátok távol a rosszat valami jobbal, és akkor az, akivel ellenségeskedés van köztetek, olyanná válik, mint a legközelebbi barátotok. (Korán 41:34)

Összefoglalás

Mindez azt mutatja, hogy az az erkölcsi tanítás, amit az Iszlám kínál az emberiségnek, fog békét, boldogságot és igazságot hozni a világnak. Az a barbarizmus, ami ma történik a világban „Iszlám terrorizmus” néven, teljes mértékben távol áll a Korán erkölcsi tanításaitól, és tudatlan, bigott emberek muve, olyan bunözoké, akiknek semmi közük a valláshoz. A legjobb eszköz azok ellen, akik a vallás nevében követik el barbárságaikat az, ha az Iszlám valódi erkölcsi tanításait ismertetjük meg az emberekkel.

Más szavakkal szólva, az Iszlám vallás és a Korán nem támogatják a terrorizmust és a terroristákat, hanem éppen azt az orvosságot jelentik, amelynek segítségével a világ megmentheto a terrorizmus rémétol.

 
   
    

 

1 / total 23
Harun Yahya Az Evolúciós című könyvét elolvashatja online, megoszthatja a Facebookon, a Twitteren vagy más hasonló közösségi portálokon, letöltheti számítógépére, szerzői jog megfizetése nélkül felhasználhatja szakdolgozatához, a honlapján vagy a blogján, másolhatja, sokszorosíthatja, szabadon terjesztheti, amennyiben a honlapot és a szerzőt forrásként feltünteti.
A honlapról | Beállítás kezdőlapként | Hozzáadás a kedvencekhez | RSS Feed
A honlapon talaláható összes dokumentum szerzői jog megfizetése nélkül másolható, nyomtatható és sokszorosítható, amennyiben a honlapot forrásként tüntetik fel.
(c) All publication rights of the personal photos of Mr. Adnan Oktar that are present in our website and in all other Harun Yahya works belong to Global Publication Ltd. Co. They cannot be used or published without prior consent even if used partially.
© 1994 Harun Yahya. www.harunyahya.com
page_top