Mutációk

A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában, amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külso hatások eredménye, például sugárzásé vagy kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.

A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca, amely az élolényeket fejlettebb és elonyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek, amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek…

Ennek oka igen egyszeru: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszeru hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja:

A mutációk kicsik, véletlenszeruek és károsak. Ritkán fordulnak elo, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzok is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlodéshez. Egy magas fejlettségi fokú élolényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. HA egy óra szerkezetét véletlenszeruen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínusége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.

Nem meglepo, hogy eddig semmiféle hasznos mutációt nem sikerült felfedezni. Minden mutáció károsnak bizonyult. Az evolucionista tudós, Warren Weawer így kommentálta a Radioaktív Sugárzás Genetikai Hatását Vizsgáló Bizottság jelentését, amely azzal foglalkozott, hogy milyen mutációkat okoztak a Második Világháborúban használt atomfegyverek:

“Sokakat meglep a kijelentés, hogy gyakorlatilag minden mutáns gén káros hatású. Hiszen a mutáció az evolúció szükséges része. Hogyan származhat pozitív hatás – vagyis a magasabb rendu életformák kifejlodése – olyan mutációkból, amelyeknek gyakorlatilag mindegyike káros?”

Minden arra irányuló erofeszítés, hogy “hasznos mutációt” hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek a gyümölcslegyekkel, vagyis muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak. Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt:

Az elmúlt több mint ötven év során a gyümölcslégy-tenyészto kísérletek ezreiben nehogy új fajt, de egyetlen új enzimet sem sikerült létrehozni”.

Egy másik kutató, Michael Pitman, szintén a gyümölcslegyeken végrehajtott kísérletek kudarcát kommentálja:

Morgan, Goldschmidt, Muller, és más genetikusok is szélsoséges hatásoknak, melegnek, hidegnek, fénynek, sötétnek tették ki a gyümölcslegyeket, vegyszerekkel és sugárzással kezelték oket. Mindenféle mutáció elofordult a kísérleti állatok körében, gyakorlatilag a mutációk teljes skálája, a szinte észrevehetetlentol a rémálomszeruig. Ember által eloidézett evolúció? Nem igazán. A genetikusok szörnyszülöttei közül nagyon kevés volt képes életben maradni a tenyésztolombikon kívül. A gyakorlatban az összes mutáns elpusztul, terméketlen, vagy visszafajzik a tenyésztés elotti osi típusra”.

Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illo hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erosen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is “az evolúció bizonyítékaként” emlegetik. Az emberek körében megfigyelheto összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma, az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az “evolúció muködésére” hoznak fel példának. Szükségtelen mondani, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a “fejlodés hajtóereje” – hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élolényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre.

Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:

l ) A mutáció közvetlen hatása káros: Mivel véletlenszeruen fordul elo, csaknem mindig károsítja az élolényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mondja, hogy egy tökéletesen muködo szervezetbe történo véletlen közbeavatkozás nem javít, hanem ront azon a szervezeten. És valóban, mind a mai napig nem sikerült “hasznos mutációt” felfedezni.

2 ) A mutáció nem ad hozzá új információt az élolény DNS-molekulájának szerkezetéhez: A genetikai információt hordozó alkotóelemek vagy kiszakadnak a helyükrol, vagy eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élolénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai. Csak olyan abnormitások jöhetnek létre, mint például a hátából kiálló láb, vagy a hason növo fül.

3) Ahhoz, hogy a mutáció átöröklodjék a következo generációra is, az élolény szaporítósejtjeiben kell bekövetkeznie: Egy akármilyen sejtben bekövetkezo véletlenszeru változás nem öröklodik át a következo generációra. Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklodik át az utódokra.

Röviden, nem lehetséges az, hogy az élolények az evolúció által fejlodtek volna ki, mert nincs a természetben olyan ero vagy mechanizmus, ami az evolúciót eloidézhette volna. Ezt alátámasztják a régészeti leletek is, amelyek azt mutatják, hogy az evolúció elmélete igencsak messze áll a valóságtól.


2011-10-26 01:55:46
A honlapról | Beállítás kezdőlapként | Hozzáadás a kedvencekhez | RSS Feed
A honlapon talaláható összes dokumentum szerzői jog megfizetése nélkül másolható, nyomtatható és sokszorosítható, amennyiben a honlapot forrásként tüntetik fel.
(c) All publication rights of the personal photos of Mr. Adnan Oktar that are present in our website and in all other Harun Yahya works belong to Global Publication Ltd. Co. They cannot be used or published without prior consent even if used partially.
© 1994 Harun Yahya. www.harunyahya.com
page_top